Szertném Nektek leírni,hogy kezdődött a világ legjobb és legnagyobb barátsága....

2006 december 3-a volt,én még javában a pocakban rosszalkodtam... Apukám bulizni ment a közös Barátainkkal,mivel Anya hatalmas volt...és nem is nagyon bulizós így otthon maradt,vigyázott Katára...

Mikor Kata elaludt...eléggé elkezdett unatkozni! Felment hát a txt 368-ra rtl Baba-Mama szobára gondolta chetel egy kicsit a kismamákkal....Akkor már vissza-visszatértő kérdése volt,hogy ki az aki kb akkorra várja a babáját,mint ő engem! Összetalálkozott egy nagyon kedves kismamával,akivel elég sokáig chetelt az oldalon,aztán privizni kezdtek...ez eltartott egészen hajnal 3 óráig...

Másnap megint és megint és megint...nagyon jóba lettek... és igazi barátnőkké váltak...Először még nem volt internet sem nekik sem nekünk,igy postai úton tartották a kapcsolatot...egy héten két levelet váltottak...aztán persze a megszületésünk után ez megritkult...de ne szaladjuk ennyire előre...

Anya és Eszti nagyon sokat segitettek egymásnak,kiderült,hogy  teljesen egyformán gondolkodnak és nagyon egy rugóra jár az agyuk...Anya nagyon sokat biztatta Esztit,hogy nem kell félni a szüléstől...(pedig ő legalább annyira be volt...... mint Eszti,mert persze ő már tudta,hogy mi vár rá...) Eszti meg azzal nyugtatta Anyát,hogy már nem sok van hátra,ki kell birnia...(mert ugye én már nagyon nehéz voltam neki...)

Eljött a nagy nap...Eszti utolsó nst-je... amikor kiderült,hogy benntartják a kórházban,mert megindult a szülés...hát Anya mind a 10 körmét lerágta...annyira izgult Esztiért és Fannusért...délelőtt volt..egész nap nem tért magához...aztán...este fél 10-kor megszólalt a telefon... Szabi volt Fannus Apukája megszületett császárral...gyönyörű és minden rendben és Eszti is nagyon jól van!!!

Volt ám nagy örvendezés....Anya kicsit ( na jó nagyon ) irigykedett Esztire,hogy már ott van neki Fanni és már túl van az egészen...2007. február 21-e volt...

Én még két hetet vártam,hogy kibújjak,már minden chetes kismama (aki Anyával együtt volt kiirva), megszült...csak én éreztem olyan nagyon jól magam,hogy nem akartam kijönni :)Aztán egyszercsak megszülettem.... Eszti az elsők között volt,akit Anya értesített...

Persze szegény nem úszta meg ennyivel...kétszer vágták a sebét,mert elfertőződött,ők akkor mentek haza( vagyis előtte egy nappal ) amikor én születtem!

Azóta elválaszthatatlanok vagyunk...főleg mióta Esztinek is lett internete...na minden nap 10 órából 6-ot legalább "együtt vagyunk" beszélgetünk naná,hogy Hannika meg én...na jó Anyáink is...de ami a nagyon fontos:

Elég messze laknak tőlünk...még soha nem találkoztunk...de Anya azt mondja,hogy soha-soha senki nem volt még ennyire közel a lelkéhez...soha-soha senkivel nem tudott ennyire felszabadultan és tabuk nélkül beszélgetni!!! Ez nagyon érdekes...de tényleg igy van...ezt tanusíthatom!!!!

Nagyon nagyon szeretjük őket és reméljük nyáron,vagy tavasszal összejön végre a találkozó is,amit már mindketten nagyon várunk Hannikával...persze Anyáink még nálunk is jobban...végre nem a camera előtt fogják h...re röhögni magukat!!!

ESZTI, HANNIKA!!! NAGYON SZERETÜNK BENNETEKET!!!!!!

És a kép Esztiről és Hannikáról...